Bizonyos valóságok. Valódi bizonytalanságok. Minek is írom le, minek nem írom le.
Azt látom, amit látni akarok, vagy amire emlékszem.
Az újdonság már régi, a régi meg új.
Valami taszító taszít, ó, el mindentől.
Vonzást egy dolog iránt érzek, de rögtön elfelejtem.
Héven utazó emberek némasága.
Üvöltöző részeg lányok kiáltozása beleszövődik éjjeli álmomba.
Mire való ez az egész?
Mit akarok itt?
Az egyetlen dolog, ami megmarad, az egyetlen állandó dolog...semmi sem marad.
Semmi sem állandó.
Kiábrándító.
A kezeim jövőbeli rothadó húsdarabok, most billentyűharcos ujjakkal írnak.
De ki írja ezt?
Ki vagyok én?
Valamelyik nap nagyon jó.
Valamelyik nap nagyon rossz.
Egyszer érzem, hogy minden a helyén van, máskor meg semmi sincs.
A helyén.
Kizökkent valóság.
Feketerigók.
Tavaszodóra vette az idő...de miért pont az időjárás?
Már maga az is egy csoda.
Egy csöppnyi bolygó a semmi közepén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése