Részben feljegyzés ez magam számára, mert hajlamos vagyok elfelejteni a szép dolgokat.
Hogy emlékezzek rájuk.
Részben pedig pár saját véleményt engedek szabadjára pár alkotással kapcsolatban.
Hogy kedvet csináljak neked a megnézésükhöz.
Még egy dolog: a legtöbb filmhez csak az előzeteseik fellelhetőek, mert még versenyben vannak.
Vagy valami jogi dolog áll a háttérben.
De ez nem fontos.
Na, lássuk akkor.
Az első a To Build a Fire, Fx Goby munkája. Jack London azonos című novellája alapján készült. Az ragadott meg benne, hogy milyen rövid idő kell az átfagyáshoz. Szöveg nélkül, a Yukon csontfagyasztó hidegében.
A következő a Nothing Happens, Uri Kranot és Michelle Kranot munája. Itt egy kivégzésre gyűlnek össze az emberek. Először egy hegedűs, majd a bőgős. Kezet fognak, rágyújtanak. Majd jönnek a többiek is. A kocsit húzó asszony. A suhanc, a szerelmespár, az ijesztő fura alak a háttérben, az anyuka...mind kaméleonszerű szemekkel néznek a kivégzendő ember felé, a vászon másik oldalán ülő közönségre, rám. Egyre többen lesznek, és csak néznek. Majd eldördül egy lövés, az egyik nő elfordul, az idős bácsi leveszi a kalapját, a suhanc körbenéz mintha keresne valakit és lelép oldalra. A hegedűs előveszi a hegedűjét, a bőgős kicsomagolja a bőgőjét, és a szétszéledő emberek aprót dobálnak a hegedűtokba.
Morning Cowboy Fernando Pomares-től. Ebben a vonalrajzolt emberek manga-szerűsége fogott meg. Honnan került elő a ló az irodaház lépcsőjén? Űrhajóslány a bárpultnál? Ellovagol a világból a kedvesével, mint a Brazil végén Sam Lowry...féltem, hogy rossz vége lesz ennek is. Szerencsére megúsztam egy tükörből visszanézéssel, a ranchon, ahol ugyanaz az öltözőtükör állt, mint az unalmas életbeli hálószobában.
Call of Cuteness Brenda Lien-től. Macskahorror, agresszív cicatulajdonosok cukiságkényszere a megkínzott, néha megnyúzott macskák szemszögéből.
The Burden (Min Börda) Niki Lindroth von Bahr-tól. Szomorkás, kifejezéstelen arcú bábok a mindennapi életből, egy űrben úszó outlet-szigeten. Ha elkapott a hangulata, akkor a klór-lopó nyulas Bath House fenn van teljes terjedelemben tőle.
Wendesday with Goddard Nicolas Ménard-tól, Isten-t kereső, hatalmas kezű főhősünk találkozik a nagylábúlány-szerelmével, akit elfúj tőle az Úr...ezt nem moziban láttam, mégis megfogott a spontanitása.
The Bald Future Paul Carbon-tól, a kopaszság miatt meg nem valósuló, jövőbeli sikeres élet gyászdala...vagy valami ilyesmi. Pörgős, vicces.
The Full Story Daisy Jacobs-tól, ebben az fogott meg, hogy többféle technika keveredett, az élő szereplők belesimultak a történetbe, ami egyébként nem ennyire pörgős, mint a trailerben. A srác visszaemlékszik a gyerekkorára, amit az eladni kívánt lakásban töltött.
Manivald Chintis Lundgren-től. Ebben a mosógépszerelő farkas elcsábítja az anyja figyelő tekintete alatt klasszikus zongoraműveket játszó rókát, majd az anyát is, mire a rókafiú otthagyja az anyai házat hogy a farkashoz költözzön, de a farkasnak családja van két gyerekkel és az ajtóból lekoppintja. Végül beáll egy vándorzenekarba az abszint-ivó nyúl helyett.
Black/Czern Tomasz Popakul-tól, az idei Anilogue számomra legnyomasztóbb kisfilmje. Az ISS-en dolgozó asztronauta páros férfi tagja épp visszatér nyugodt űrsétájáról, és bemond egy számot társnője kérdésére felelve. A kérdés pedig az aznap felrobbant atombombák száma volt. Egyre csökken. A kis gekkó sikeresen tojt egy tojást, hatalmas áttörés! A kutatónő próbál a feladatára koncentrálni. Japánt még nem találta el egy bomba sem. Hívják a földi irányítást. De senki sem felel. Nagyon agresszívan kontrasztos, fekete fehér alkotás.
Dinner for Few Nassos Vakalis-tól, a görög szekció legütősebb filmje. A kincsekből, díszekből, támfalakból ételt előállító gépből lakmároznak a malac-urak, míg a végén őket felfaló, éhes cicákból összeállt tigris szobáról szobára jár egy folyamatos újraszületés-sorozat keretén belül, amit a gépet kezelő hentes irányít...kérdés, hogy mikor dől össze az egész ház.
The Holy Chicken os Life & Music Christos Lefakis-től, ez is a görög válogatásban volt, és magáért beszél, vagyis inkább énekel. Nem tudom, mi fogott meg benne...talán a kétfejű csirkesége!
Hogy pontosan mit is gondolok a Hegyek és Vizek könyvéről, az folyamatosan változik bennem. A megtekintése után úgy voltam vele, hogy dúdolgattam kínomban a Republic-tól a Repül a bálná-t, mert már annyira elképesztő volt hogy minden heppiendes lett a rózsaszín, szárnyaló bálnapuszikkal meg újjászületésekkel együtt.
Mi a franc lett a patkányos nővel, aki az emberek világába szállt, még az özönvizes katasztrófa előtt, átváltozva rút banyából kacér nővé? Mit gondol a fiú, aki a vörös delfin képében az emberi világot megfigyelő főhőslány hibájából megfullad, de a másik világban a lány feltámasztja őt bébidelfinként? Miért kapja vissza az "emberi" alakját a főhőslány, amikor a fiú tiltott feltámasztásának folyományaképpen özönvízszerű katasztrófát zúdít a világra, elűzve az otthonából a népét, majd ezt látva beleolvad a halott nagyapjából kialakult fába, menedéket adva a víz elől menekülőknek, csak hogy a szerelme, aki időközben hatalmas szárnyaló bálnává cseperedett, visszarepülhessen egy vízoszlopon keresztül az emberi világba, ahol mindent el fog felejteni, ami a lány világában történt vele?
És a végén, amikor a fiú az emberi világban partot ér, már visszakapva emberi alakját, feltekint a hozzá közeledő lányra, akiről elvileg már semmire sem emlékszik...ha csak a megfulladása előtti időkre emlékszik, akkor csak annyi maradt meg benne, hogy kimentett egy vörös delfint a halászhálóból. Legmerészebb álmaiban sem képzelte, hogy az a delfin igazából egy 16 éves istenlány a másik világból! Ki tudja, lehet hogy nem is szereti az embereket, és a lányhoz sem fog vonzódni emberi alakban, de ezt nem mutatták meg. Mézesmázos heppiend, a lány vadóc, segítőkész, de a végére friendzone-olt barátja az istenvilágból örökre a fekete macskáival kártyázó lélekszertáros szolgája lesz, a népe a fa ágain fog élni ezek után mivel az összes földet elárasztotta az özönvíz, az emberi világban egy szál ruha nélkül egy olyan fiú felé sétál a tengerparton, akit valószínűleg nem fog érdekelni hogy ki is ő...
Magyarán a lány helyrehozta a hibáját: feltámasztotta az őt megmentő fiút, de cserébe lerombolta az istenvilágot, lemondott isteni hatalmáról, lepattintott egy őérte saját magát feláldozó istenfiút, de még előtte a nagyapja halálát is előrébb hozta az istenfiú kígyómarásának semlegesítése miatt.
Viszont szép volt az animáció.
A következő egy timelapse; Jan Andersson-tól az Illustrated City - történet a falba nyíló ajtóról és az őt ostromló graffitikről, remek zenei aláfestéssel, terrorral és szabadsággal
A következő a Nightshift; Samppa Kukkonen, Sara Wahl és Simo Koivunen munkája. A denevér sajátos "bosszút" áll az őt állandóan felébresztő szomszédjain
Treevil Aiju Salminen-től. Igazából az angol magyarázat mindent elmond: When a woodsman goes for some trees, strange things start to happen. (és Wunderbaum)
up2017.12.29: A Forsaken Forest Anna Beata Barańska-tól
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése