Van úgy, hogy a szépérzéked nem engedi, hogy a modemet oda tedd, ahová a szerelők mondják? Persze, a te lakásod. Nyugodtan fúrasd csak fel velünk a falra. És a végén nehogy erőltesd a kézfogást. Az udvarias beszéded mögött egy üres héj van csupán. Egy matjoska baba vagy, aminek a belsejében csak levegő van. De tudod mit, belemegyek a játékodba. Kifúrom a lyukat. Felteszem a faladra úgy az eszközt, ahogy szeretnéd. Ázok kinn az esőben, hat méter magasan a tizennégy fokú kitolható létrán. És egy szót se szólok, amikor egy fillér jattot sem adsz. Mert nekem ez a munkám. Hogy elvigyem neked a szolgáltatást. Még ha egy olyan házba is laksz, amibe még nem is megoldható a többi lakó bekötése. Csak neked kötünk. Kivételes vagy. De erről nem tudsz semmit. Mert azt hiszed, ez neked alapból jár. Hogy ennek a két embernek az a dolga, hogy téged ebben a házban internettel lássanak el. Mert megrendelted. Mert szerződésed van. Mert te vagy itt az úr.
Kikerekedett szemekkel fogadsz minket, és a beszéded pörgős. Folyamatosan beszélsz, nem hagysz szóhoz jutni. Alapból feszülten indult a napom, és te még erre is ráteszel egy lapáttal. Fél füllel hallom, hogy az anyádnak agyvérzése volt. De a másik fülemet folyton basztatja a folyamatos szövegelés. És látom, hogy valahogy meg kell oldanom a helyzetet. Így harcolni kezdek veled. Beléd kötök, hogy nem hagysz szóhoz jutnom. De értsem meg, hogy ő nem rám mérges. De nem értem meg. A homlokzaton nem vízszintesen megy a kábel. Mert ő festő. És a gyerekek kitépik a falból. Majdnem szemmagasságban megy a fekete drót, százhetvenöt centi magasan. Nézek rá, és elkap a kétségbeesés. Hogy téphetné ezt ki egy gyerek, ilyen magasan? És mi az, hogy vízszintes, legyen a bekötő embernél még egy vízmérték is? Éreztem, hogy el fogom veszteni. Mond valamit, és bezárkózik a saját igazába. Ezt jobban utálom, mint a veszekedést, így engedtem. Igazat adtam neki. És beláttam, hogy a feszültségem is oldódik ezáltal. Ahogy nyugodtabb lettem, láttam a szemeiden az újfajta nyugalmat. Elmesélte a történetet az anyukájáról, akin sikeres agyműtétet hajtottak végre, de két hétig lekötözve tartották, és a mellette lévő néninek nem adtak vizet, és meghalt a kiszáradástól.
"Kalandra fel"-es piros pulcsiban volt az idős asszony, és túl kedves volt. Az albérlő nem engedi be az alsó szintre. Az otp-ben dolgozott, de egy pillanat alatt a zsidókról mesél. Az autóba ülök, és indulnék már, de feltart, és fehér hab van a fogai között ahogy beszél. Elmeséli a gazdaboltos történetet, hogyan ment csődbe. Ötven forintra beárazott ácsceruzákat ad, és körömkeféket. A bekötő srác az albérlőknél fúrta ki a falat, a nő megkínálta kávéval, erre az öregasszony rászólt, hogy miért nem viszed be és dugod meg. Irigy, veszélyes teremtés. A hévről leszálló emberek arcán, szomszédai, fura félszegség látszódott, amikor az autómnál állva odaköszönt nekik.
A palotanegyed egyik gyönyörű palotája, múlt századi pompa, külön cselédlakás a kert végében, cselédlépcső a hátsó részen. A ház előtt luxusautók. Orvosok a lakók. Szépen felöltözött, ízléses és jómodorú emberek. Kívülről. Mert a házon belül ott van a gyűjtögető életmódra utaló bizonyíték, amikor az egyik szobát a másikkal ösvény köti össze. Kacathalmok. Az öregasszony megkattant egy agyvérzés után. De a többiek is vele élnek. És átvették az ösvények építésének szokását. Rothadnak. Belül.
A nagyszobán át lóg egy telefon kábel a levegőben az emeleti szobából. Így csinálta meg, aki bekötötte. Nézem a fehér kábelt a selyemtapéta és az afrikai trófeák között sete ívben behajolva. A néni és a bácsi tizenöt éve vette meg a házat. Kinn egy kalandparkot hoztak össze az előző lakók a saját gyerekeiknek. Fák közötti utak, házikók, csúszdák. Halastavacska. A nagyszoba egy szalon, rejtett hangszórók régi helyei. Hatalmas, projektoros tévé. Tíz éve volt az ára egymillió, annyiért hagyták itt. Mára szart se ér, fakó és halovány a képe. A szalonban az előző tulajok tánciskolát üzemeltettek, a barátaikkal ott táncoltak, és iszogatták a finom italokat. Külön szekrényt építtettek a tévének. Az idősek szép lassan lelakták a padlószőnyeget. A falakban lévő áramkábelek tüzet fogtak, és most falon kívül mennek a vezetékek. Az egész ház olyan benyomást keltett, mint egy rothadó tök.
A férj alig tud menni, tolószékben ül. Lehet vagy ötven éves? Egyedül mentem ki hozzá, az ápolónő volt nála, aki egyben a felesége is. Négyeres kábelre próbáltam rávarázsolni a széles sávú netet, végül csak összeállt. Ott is okosabbnak hitte magát a fickó, és akkor még fel sem fogtam, amit látok. Csak arra koncentráltam, hogy bebizonyítsam neki, hogy téved, és az nem utp kábel. Majd ahogy az aljzatoknál matattam, a tekintetem az oxigénpalackra terelődött. És rákérdeztem. Azt mondta, hogy egy ritka szemét betegsége van, ami megbénítja szép lassan a mozgatóizmait, kívülről befelé haladva. Először nem hajlik be eléggé a láb, majd a kéz is szarakodni kezd alapvető mozdulatoknál. És nehéz lesz állni, így be kell ülni a székbe. Majd már a kar se tud már mozogni, csak az ujjak. A fél arca le volt bénulva, torz grimaszba fojtva a másik orca keserű mosolyát. A következő izom a rekeszizom lesz. Vagy a szív. És mit mondjak egy ilyen embernek, akinek a szeme előtt omlik össze a teste? Egyetértettem vele, hogy egy szemét betegsége van. Szívás. De láttam a tekintetét. Erős volt. Az a tekintet azt mondta, bassza meg, kihasználom azt az időt, amennyim még van, és akkor is gyorsabb netet fogok kötni a házamba! Gazdag, sikeres élete volt. Valami gyártási ellenőr volt, vagy saját cége volt? Mintha erőművekkel foglalkozott volna.
Húszas éveid közepében járhatsz, és a párod nincs itthon. A hajadat hátrakötötted, mert ez a leggyorsabb módja a hosszú sörény megzabolázásának. Beengedsz minket, a két szerelőt. Kinn az udvar hátsó részében el van zárva a kecske és a tyúkólból halk kotkodálás hallatszik ki. Egy kicsi, sötét szoba nyílik a szűk konyhából, ebben éltek ti ketten. Vajon ki vagy te? Ilyennek képzelted a jövődet kislány korodban? Mi lehetett az, amiért emellett a férfi mellett kötöttél ki, egy tanyán, a kerület kertvárosi részének közepén? Minden olyan poros, de meghitt. Bakancsban lépkedünk a durva szőnyegeden, keressük a hibát, ami csak egy kilazult csatlakozó. Meg is vagyunk. Nem látszik elégedetlenség az arcodon. Vidáman kikísérsz, mert te nem jártál abban a bejárónős luxusvillában az előző címünkön. A kontraszt a fejünkben túl nagy. Ott minden volt, ami itt nem. Csak egy valami hiányzott a padlófűtéses, belső medencés, biliárdasztalos ékszerdobozból, amire hiába is költenének. Az otthon melege. De talán nem is hiányzik nekik. Azt nem lehet megvenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése