CICA
-Felhoztam a cicát a padlásra, mert az út mellett üldögélt. Betegnek látszott. Nyár volt. Vizet vittem fel neki és valami felvágottat, sosem volt cicám, nem tudtam mit kell neki adni. Tejet is vittem fel. Másnap meghalt. A gerendán feküdt a teste. Napokkal később újra felmentem. Kukacok serege mozgatta a bőrét.
SZIVÁRVÁNY
-Sokáig nem is hittem el, hogy létezik szivárvány. Aztán az egyik osztálykiránduláson megláttam. Mindig pesten éltem, és keveset láttam a szabad eget. Ott kinn, a mezőn, épp vihar után volt az idő. Tavasz. A fűszálak átáztatták a wink cipőmet. És a szivárvány ott volt fenn!
JÁTÉK
-Nagymama a fiók mélyén tartotta a dísztárgy-at, mindig így hívta. Kis, hüvelykujjnyi baba, homokkal kitömve, csúcsos sipkája végén piros madzaggal, hogy fel lehessen akasztani egy jól látható helyre. A dísztárgy-nak műanyag babaarca volt. Mára kiszakadt már a hasa, de a végtagjaiban még ott a régi homok. Nagymama is már homokká vált azóta.
SZÜLETÉSNAP
-A barátaim sosem jöhettek fel a szülinapomra. Én sem mentem soha el egyikőjükére sem. Titokban kellett maradnunk itthon, mert üzemünk volt. Félni kellett, hogy valamelyik kis vendég kikotyogja a szüleinek. És hallottam a kisiskolás osztálytársakat egymás között beszélni a szülinapjaikról. Mindebből kimaradtam.
FAGYLALT
-A Majakovszkij utcában, közel a sarki állatoshoz, de az utca másik oldalán, ahol a két trolli keresztezi egymást, volt a fagyizó. Presszónak hívták. Maja Presszónak, talán. 12Ft volt a fagyi, 6Ft a hab. Én habot kértem, vagy citromot. A hab nagyon kemény volt, a tölcsér kiszárította az ajkamat, amikor ráharaptam tejfogas számmal.
HÓ
-A ligeti királydomb volt a szánkózóhely. Nagymamával mentem. Felhúztam a szánkót az overálomban a domb tetejére, és lecsúsztam. Nagyfiúk dobálták a nagyi esernyőjét. Rettegtem a verekedéstől, a későbbi bosszúktól, féltem a harctól. De akkor a nagyit bántották. Elkezdtem dobálni a három srácot, mire ők leálltak a nagyiról, és engem vettek célba. Odafutottam a nagyimhoz, és ezt látva abbahagyták a basztatásunkat.
TEMPLOM
-A Máriának mindig dobtunk egy húszast a perselyébe. Nagymama megfogta a szobor lábujját, ami már nagyon fényes volt, és halkan elmormolt egy üdvözlégyet. Engem a fa illata ejtett rabul. Az öreg padsorok szaga. Rejtélyes, idők előtti illat.
PÁRNA
-Volt egy halam, amit Ákosnak hívtam. Sokáig aludt velem, mert egy alvópárna volt. Vele aludtam mindig. De az idő nyomot hagyott rajta, kezdett elszakadni, leesett a varrott papírszeme, és végül egyedül maradtam. Egyedül aludtam. Szar érzés volt.
HOMOK
-Apámmal a téli kikötőben pecáztunk. Vagyis ő pecázott, én a sóderhegyeken futkostam, és a lábam belesüppedt a kavicsos homokba, ahogy szaladtam lefelé.
LÁBKÖRÖM
-Sok éven át az ollóval vágtam a körmömet. Mindig belevágtam a húsba. Utáltam az ollót. Majd jött a körömcsipesz, de a lábkörömre túl gyenge volt. Sárgás elváltozás indult meg az oldalán, és befelé kezdett nőni. Ezután egy körömcsípőfogó került hozzám. Azóta béke van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése