Hullamosók a Szülészeten

Fine, fine. Well, um... adopt, adapt and improve. Just a pair of knickers then please.

Sötét erdőben sétáltam ma reggel a sivatagban a tenger közepén.
Egyszerre csak megláttam egy láthatatlan látomást tőlem négyszáz kilóméterre egy magas hegy tetején, amit felhők takartak a horizont mögött.
Gyorsan odasiettem egy hét alatt, sétám közben elolvastam ezer könyvet naponta.
Kissé megszomjaztam, ezért a közelben lévő kútból kiittam az összes vizet egy húzásra.
Majd éhes lettem, és egy csorda ökröt faltam fel egy mozdulattal.
Végre odaértem a hatalmas hegyhez, ami ezer kilóméter magasságba szökött fel, egyetlen ugrással a csúcsán voltam.
Ott lenge ruhában egy világvége rút öregasszonyt láttam, szilikonmellekkel.
-Öreganyám, magát láttam-e én az előbb-é?
-Engem láttál, fiacskám.
-De hínye, nem gondoltam volna.
-Mit, fiacskám?De mielőtt megszólalhattam volna, fogatlan szájával nyakamba harapott, és undorítóan cuppogott és szuszogott.
-Az istenit! üvöltöttem, és leugrottam vele a mélységekbe, majd földreérkezésünk után élve eltemettem.
Hirtelen csörörgni kezdett a telefonom otthon, éles fülemmel hallottam meg, gyorsan hazaszaladtam negyed perc alatt.
Iszkiriben felvettem a kagylót, és egy hang ezt mondta: -Van önnek internet előfizetése, Lapsang úr?Ijedtemben lehúztam a készüléket a budin, és nyugodtan készítettem magamnak egy vödör kávét.
Beültem a tévé elé, és egész este japán rajzfilmeket néztem, majd élve elrohadtam.

Nem baj, hidd el senkit sem izgat hogy létezel.

...miután élve elrohadtam bűzös tetemem lefolyt a csontvázamról és legyek döngték teli a kis szobát.
Anyu kopog tíz perc múlva hogy kész a kávé, én szikkadt nyelvemmel még válaszolhatnék, de leesett az állam, egyenesen bele a mellkasomba, tüdőm helyére.
-Kisfiam, gyere ki a szobádból, ideje elindulni munkába -mondta anyám, miközben 3D-s szemüvegén át nézte a Columbo sorozatot.
Jobb kezemmel próbáltam inteni neki, de vállövemből kiszakadt a felkarom, és hangos koppanással ért földet.-Vedd fel amit leejtettél, micsoda rendetlenség van a szobádban, nekem mennem kell, puszi!Otthagyatva lettem, egyedül, szomorúan egy büdös tetem a gázrugós széken ülve, előtte bekapcsolva a számítógép, rajta fut az MSN és a böngésző, meg van nyitva a blog és a DA, de írni már nem tudok, a telefonomon sem keres senki, hetekig ültem így testetlenül, tudatosan, a rothadás közepette.

Majd egyszer váratlanul megjelent Sylvester Stallone, haján pánt és hátán gépágyú,tonnányi lőszerek átvetve a vállán és az ablakomon ugrott be természetesen.-Hey, wake up my only son, we're going to the amusement park!És felkapott a hátára, még szerencse hogy elrohadtam mert felnyársalt a gépágyú csöve, és rohantunk a Városligeti vidámparkba.
Miután kidodgemeztük magunkat Stallone-apám áthajított a Széchényi fürdőbe, és beleestem a csodálatos gyógyvízbe, csontjaim széthullottak és feloldódtak, az öregemberek elmenekültek, így egyedül maradtam. Rózsaszín kavargássá változott a medence, fortyogott, mert Isten ujja kavargatta felülről.
Egyszerre csak megállt a mozgás, és újra éreztem magam. Kiugrottam a medencéből, bőrkabát volt rajtam és kicsi keretes szemüveg, bőrnadrág meg bőrbakancs.
Rögtön tudtam, hogy Rutger Hauerré váltam a Split Second-ból (magyar címe:2008 a patkány éve).

Ezen felbuzdulva hirtelen eltelt öt év mert nap napot követett, és már egy csendes könyvtárosi állásban dolgoztam fenn Budapest első kerületében. A lakók megszerettek, mindenkinek segítettem, kedves embernek tartottak sebhelyes, vad ábrázatomtól függetlenül.
De egyszer csak furcsa változásokat kezdtem magamon tapasztalni.
Egyre nagyobb lett a szemem, és bőröm egybemosódottabb lett, a környezetem is formálódott, minden ember nagy szemű lett, és összevissza hajú, mintha rajzolták volna őket.
Ekkor döbbentem rá, hogy egy japán animében vagyok, mert amikor az utcán sétáltam a háttérben lévő gyalogosok nem mozdultak, és minden lány gimnazista volt és a szél folyton fújta a szoknyájukat....
-Ebből elég, itt az ideje felkelni -szólalt meg egy optikai egér. Ébredj fel az álomvilágból és próbáld meg elfogadni hogy a valóságban élsz.
-De az olyan rossz...
-De vel nem kezdünk mondatot.
-Dehát az előbb kezdünk!
-Igazad van. Hibáztam, szeppukut kell végrehajtanom magamon.
És ott abban a szent pillanatban a lézeroptika elvágta az egér kábelét, majd élettelenül a földre hullott.

Ekkor döntöttem el, hogy hátralévő életemet a kávéautomaták szervizelésének fogom szentelni.

Nyuszitánc a Youtube-on

...Ott tartottam hogy hivatásommá vált a kávéautomaták szervizelése. A környéken lakók már ismerték az autómat, a barna mikrobuszt tele kávéautomata alkatrészekkel. Amint meghallották a dübörgő motorom, kitárták a firenzei lakásaik ablakát, és angyali szárnyakon átszelték hozzám a levegőt, én persze csak javítottam tovább a beteg kávéautomatát.
-La Vazza, bazze, gyász. volt az akkori szavajárásom.
-Ti amo, amore mio! üvöltötték felém a tömegből, a kávéspoharaikat kezükben szorongató emberek, arcukon éteri mosoly, szemükön tonnányi csipa mert korán van és nem keltek még fel, de kávészagomból kikövetkeztették hogy a mai adag nagyon finom lesz.
-Takarodjatok el az automatámtól, ti istenverte férgek! üvöltöttem, és hétágú abroncskorbácsommal nagyot húztam egyszerre ezer ember hátán, amitől kissé fellazult a tömeg.
-Vadállatok, nézzétek mit tettetek ezzel a csöppséggel! mutattam az eltömődött pénzbedobó nyílásra.
-Örüljetek, hogy haragom nem csap át tomboló vérengzéssé, és éget hamvas porrá mindannyiótokat! azzal nagyot dobbantottam vasalt balettcipőmmel, és rózsaszín tüllszoknyámra húzott szegecselt bőrdzsekim bal zsebéből kivettem a próbazsetont, hogy ellenőrizzem az automata működését.
A megrettent, földön apró kupacokban kucorgó tömeg ennek hallatára morgolódni kezdett, több ezer ember ebben a kis olasz faluban, kávé nélkül, reggel, hétfőn...de én nem féltem, mert szemöldököm le volt borotválva, és fekete napszemüveget viseltem kakastaréjjal.
A kávéspohár kiesett a tartójába, beleömlött a víz, majd a barna és a fehér adalék, és kész is volt. Lassan ajkamhoz érintettem a műanyag csészét, és frenetikus öröm áradt szét megviselt harmincas testemben.
Kissé lejjebb húztam a szemüvegemet, megpödörtem freddis bajszom végét, és halkan odasúgtam a hozzám legközelebb álló fülébe:
-Jöhettek.
Tájfun, földrengés, vulkánkitörés együttesen is kevés lenne hogy akár megközelíthetné azt a hangorkánt, ami ezután következett; az emberek egymás élő húsába haraptak, fejeket szaggattak le, karokat csavartak ki helyükből csak hogy egy finom reggeli kávéhoz juthassanak.
De már csöngött is a telefon, és meglepetésemre...

Nasty bukkake cumslut /befejező rész/

..nem vettem fel a telefont.
Kifehérítettem egy combinó villamost hazafelé útközben a marsi űrexpedíció költségvetésén amikor épp nem figyeltek oda mert sajnos háromkor indult a vonatom de a kurva mávosok basztak dolgozni és lekéstem az interkontinentális békeháború nyitóbeszédet az atlantai washingtonban de sebaj mert már úton van az új cromartie manga csak egy baj van hogy az íróakadémia sokba kerül de szőrcsimbók a csöves állán a mozgólépcsőn futok lefelé teljes súlyommal nekifeszülök a feltörekvő nemzedéknek és máris az erkélyen találom magam egy nagy kalap málnaízű vaníliafagylalt társaságában.