őrizz meg engem attól, hogy a félbehagyott dolgok kísértsenek,
rátelepedjenek az életemre mint megannyi szalmaszál,
őrizz meg tőle, hogy a gondolataim kifogást találjanak,
és meggyőzzenek arról, hogy hagyjam félbe amit elkezdtem.
engedd meg hogy kinyissam az ajtót a friss tavasznak,
átlépjem a küszöböt és újra járjak az Úton,
magam mögött hagyjam a múlt kötelékeit,
és megtartsam ami fontos nekem.
a célom megvilágította egy villám,
de az íjam nem emeltem fel hozzá,
sötétben vagyok újra,
nem cselekedtem időben.
nem várok többet villámokra,
nem gondolok többé elmulasztott dolgokra,
íjam a hátamra veszem,
és elindulok a hajnali derengésben.
merre vagy, kísértet, te, ki életemben oly sikeresen kárténykedél?
itt vagy a hátam mögött, várod hogy megforduljak és kimondjam:
-Nem tudom megtenni! –Feledtesd el a kínomat! –Vigasztalj!
megfordulhatnék, feladhatnám, visszaléphetnék, igen.
megtehetném hogy kigáncsolom magam,
és sírva kérek segítséget,
az élet túl rövid viszont
az ilyen komédiákhoz.
nemsokára felvirrad a Nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése