Épp kinézek az ablakon.
Persze most nem, mert még nem tudok vakon írni, néha oldalt pillantok, és nézem a kertet.
Van itt az iroda ajtaja mellett egy eperfa, amit kivágtak még tavaly nyáron, de újra sarjadt és levelei lengedeznek a szélben a mellette növő, egyre hatalmasabb ecetfával együtt.
Ők ketten vagy hatvan centire vannak az ablaktól, a lefóliázott ablaktól, épp annyi helyet hagyva, hogy valaki elférhessen a házfal mentén ha épp erre van dolga.
Távolabb egy hinta áll, amin húzódzkodásokat szoktam művelni gerilla módon, hirtelen, amikor épp eszembe jut a reggeli kávéivó körutam előtt átvágván a gyér füvön. Babahinták, ülőkével.
Van egy babfa is, bár tudom hogy helytelen babfának hívni ha van rendes neve is, csak én nem ismerem. Ez a fa kis babokat növeszt az ágai végén, amik húzzák lefelé a lombkoronát.
Szép kék az ég.
Épp hidegfront vonul át Pest fölött.
A gomolygó, nagy felhők mind eltűntek.
Susognak a levelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése